Évkezdő napok
A különböző naptárrendszerekben a naptártörténeti korszakok során az évszámok nem csak január 1-jén változtak! Tekintsük át, a különböző korszakok során milyen évkezdetek fordultak elő:
Január 1. - már Julius Caesar idején is használták. A keresztény egyház nem ismerte el ezt a napot az év kezdetének, mivel nem kapcsolódott hozzá semmilyen egyházi ünnep. Mivel nem lehetett eltörölni, az egyház ezt a napot az Úr körülmetélésének (circumcisio) ünnepeként kezdte ünnepelni. Bevezetése csak szórványosan sikerült, végül a Gergely-naptár reformját követően a 16. századtól kezdődően használták évkezdő napként szinte egész Európában.
Március 1. - az ókori Rómában i. e. 190-ig használták. A korai középkorban keresztény körben alkalmazták elsősorban a frankoknál. Eredeteként valószínűsíthető a márciusi kezdetű tizenkilenc éves holdciklus, amely alapján a húsvét naptári dátumát is számították.
Március 25. - a középkorban gyakori évkezdő nap. A keresztény értelmezésben ezt a napot tekintik Krisztus földi létezésének kezdetének.
Húsvéti évkezdés – egy időben az év a legfontosabb keresztény ünneppel kezdődött. A probléma az volt, hogy a húsvét egy mozgóünnep, és ezért az év nem mindig ugyanazon a napon kezdődött. Néhány év így rövidebb volt és bizonyos napok kimaradtak. A húsvéti évkezdés elsősorban francia területen terjedt el.
Szeptember 1. - ez az évkezdet a bizánci korszakhoz kapcsolódik. A Kelet-római Birodalomban használták. Később Oroszországban és a Balkán-félszigeten is. A görög ortodox egyház ma is használja.
December 25. - Krisztus születésének napja a keresztény év logikus kezdete volt, ezért a középkorban ezt a napot használták a legszélesebb körben az új év kezdeteként. Az évszámozás így már január 1-je előtt megváltozott. Ezt az évkezdetet a legkorábbi időktől kezdve a 14. század elejéig használták, később január 1. váltotta fel.
Miért okoz ez fejtörést a történészeknek?
A sokféle évkezdet miatt ugyanaz a nap más-más évszámot viselhetett a különböző országokban. Egy 1582. március 10-i angliai keltezés például az ottani március 25-i évkezdés szerint még 1581-et írt! A történeti dátumok értelmezésénél ezért gyakran jelölik a kettős évszámot (pl. „1581/82”). Ugyanez az oka annak, hogy egyes történelmi események dátuma forrásonként eltérhet — a Julián- és Gergely-naptár közti különbséggel együtt ez a kronológia egyik legtöbb tévedést okozó csapdája.
Évkezdetek más naptárrendszerekben
- Zsidó naptár: az év Tisri hónap 1-jén (ros hásáná) kezdődik, ősszel.
- Iszlám naptár: a holdév miatt az évkezdet (Muharram 1.) a polgári naptárhoz képest évente ~11 napot vándorol.
- Kínai naptár: az újév a téli napforduló utáni második újholdra esik (január 21. – február 20. között).
- Perzsa naptár: a tavaszi napéjegyenlőség napján (Novruz, március 20–21.) kezdődik az év.
A mai január 1-jei évkezdés történetéről külön cikkben írunk: Miért január 1-jével kezdődik az év?
Gyakran ismételt kérdések
Mióta kezdődik az év január 1-jén? Rómában Caesar óta, de Európában csak a 16. századtól (a Gergely-reform környékén) vált általánossá; Anglia például csak 1752-ben tért át a március 25-i évkezdetről.
Mi volt a leggyakoribb középkori évkezdet? A december 25-i (karácsonyi) évkezdés, valamint a március 25-i (Gyümölcsoltó Boldogasszony) — országonként és koronként váltakozva.
Miért volt problémás a húsvéti évkezdés? Mert a húsvét mozgóünnep: az évek hossza változott, és egyes naptári napok megismétlődhettek vagy kimaradhattak ugyanabban az évben.
