Jézus Szent Szíve

A Jézus Szent Szíve ünnep a húsvéti ünnepkört lezáró egyik utolsó mozgó ünnep. Liturgikusan a pünkösd utáni második vasárnapot követő pénteken tartják — vagyis közvetlenül az úrnapi ünneplést követően. Tárgya nem egy esemény, hanem maga Jézus szeretete: a Szív itt a teljes személy szeretetének, irgalmának és önfeláldozásának jelképe.

Mit ünneplünk?

A Jézus Szíve-tisztelet középpontjában az a hit áll, hogy Krisztus végtelen, feltétel nélküli szeretettel fordul az emberek felé. A szív a Biblia és a néphagyomány nyelvén egyaránt az érzelmek, a szeretet és a belső élet székhelye — ezért lett Jézus megváltó szeretetének természetes jelképe. Az ünnep a hála, az engesztelés és a bizalom napja.

Az ünnep eredete

A Jézus Szíve-tisztelet a középkortól kezdve fokozatosan bontakozott ki, majd a 17. században kapott új lendületet Alacoque Szent Margit Mária francia látnok látomásai nyomán. Az ünnepet IX. Pius pápa 1856-ban terjesztette ki az egész egyházra, helyét a pünkösd utáni második vasárnapot követő pénteken jelölve ki. A 19–20. században a Jézus Szíve-tisztelet a katolikus áhítat egyik legelterjedtebb formájává vált.

Jelképe

Az ünnep közismert jelképe a lángoló szív, amelyet töviskoszorú övez (Krisztus szenvedésére utalva), tetején gyakran kereszttel, olykor sebből áradó fénnyel. A lángok a szeretet hevét, a töviskorona a szenvedést, a kereszt a megváltást jelképezi.

Jézus Szent Szíve ünnepe minden évben a húsvét időpontjától függ, és mindig péntekre esik. A pontos dátumot az adott évre az alábbi kalkulátorral, az összes mozgó ünnepet pedig a mozgó római katolikus ünnepek oldalon nézheted meg.